Milyen a nyitott tűzterű kandalló?

    Akkor beszélünk nyitott tűzterű kandallóról, ha a tűz szabadon lobog a lakótérben, és közvetlen áramlás jöhet létre a külső környezet és a belső légtér között.
    Ez az a kandalló típus, ami a szabadon lobogó tűz minden romantikáját nyújtja használójának: érezheti az égő fa illatát, hallhatja ropogását.
    A tűztér anyaga samottégla, vagy égetett kerámiatégla, ami felett egy pillangószeleppel ellátott, füstgyűjtő kúp helyezkedik el. Kéményigénye nagy, mert biztosítani kell, hogy az égéstermék minden időjárási helyzetben kifelé áramoljon. Külső levegő bevezetés kialakítása is szükséges, mert az égéstermékekkel együtt a helységben lévő levegő is folyamatosan áramlik a szabadba.
    Nagy kéményigénye miatt, fűtési hatásfoka 5-15% körül mozog, hiszen a termelt hő nagy része elillan a szabadba, ezért ezek a kandallók fűtésre nem alkalmasak.
    Mivel a füstgyűjtő kúp elzáró szelepe nem hermetikusan záródik, télen a használaton kívüli kandalló kéményén keresztül a lakásban lévő hő néhány százaléka elillanhat, ami zavaró lehet. Ennél sajnos bosszantóbb problémát okozhat egy erősebb szélmozgás, ami a kéményben lerakódott, mikroszkópikus nagyságú hamu-, és koromszemcséket "visszafújhatja" a lakásba, ahol azok por és piszok formájában lerakódnak a vízszintes felületeken, drapériákon, stb. A kéménybe került esővíz, kondenzvíz és vízpára, a lerakódott korommal keveredve pedig kellemetlen, penetráns "illatot" áraszthat.
    A nyitott tűzterű kandalló ezeken kívül folyamatos felügyeletet igényel, hiszen az esetlegesen kipattanó szikrák komoly baleseteket okozhatnak.