Péniszméretek a megtermékenyítéshez
Tartalom
Index De vajon valóban kidobott pénz-e a Yale Egyetem projektjére megítélt 87 millió forintnyi összeg, mely Obama elnök gazdaságélénkítő csomagjának részeként ütötte Patricia Brennan kutató markát?
A méret a lényeg Fotó: Caroline Seidel A biológusok sokáig nem tartották különösebben érdekes kérdésnek a madarak nemi szervét: a fajok túlnyomó többségének nincs is külső párzószerve, sőt, ahol van is ilyen, jobbára csak férfi péniszek a munkahelyen párzási időszak idejére nő meg.
A boldog tudatlanság egészen ig tartott, amikor Brennan Costa Ricában meg nem látott egy méretes tinamu -péniszt.
A nagy “pénisz-para”
A kutató ekkor döntötte el, hogy munkásságát a madarak nemi szerveinek fogja szentelni. Szép sikereket ért el: ő írta le például először, hogy egyes récefélékben a nőstények petevezetéke mely funkcióját tekintve a hüvelynek felel meg jobbra spirálozó cső, melyen zsákutcaszerű zsebek is találhatók, aminek perdöntő szerepe lesz történetünkben.
Korábban is ismert volt, hogy az egyes récefajoknál összefüggés van az átlagos péniszméret és az erőszakos párzások száma között. A kézenfekvő magyarázat erre az, hogy a hímek versengenek a nőstények megtermékenyítéséért: a nagyobb pénisz segíti a sikeres megtermékenyítést. Brennan azonban kimutatta, hogy a péniszméret a nőstények petevezetékének hosszával is korrelál, és amíg egyes fajoknál a hímek pénisze balra kanyarodó spirál, a nőstények petevezetéke épp ezzel ellentétes irányba kanyarodik.
Hogy miért fontos párkapcsolati tanácsadóként erről beszélnem? Az újságokban, a blogokban, a magazin műsorokban…, de a férfiak önbizalmának masszírozása viszonylag ritkán kerül terítékre. És ez nagyon nincs jól így, hiszen mi is a legfontosabb egy kapcsolatban? Hogy egyenlőséget tudjunk teremteni! És azok a férfiak, akik valamiért bizonytalannak érzik magukat, bizony egyéb módokat fognak találni a kapcsolataikban, hogy kiegyenlítsék ezt a kis elbillenést: agresszió, megcsalás, a hierarchia kínos fenntartása, elhidegülés… Szóval azt gondolom, ez bizony igenis egy olyan téma, amiről beszélni kell!
Egy kísérletben Brennan különböző formájú műnőstényekkel párosított hímeket, és kimutatta, hogy a fordítva spirálozott, vagyis hús-vér tojóhoz leghasonlóbb csöveket kimondottan nehéz meghágni.
Tehát a való életben is kimondottan nehéz feladat a párzás, kivéve, amikor a nőstény az péniszméretek a megtermékenyítéshez párzó pózt felvéve felemeli farktollait és ellazítja a petevezeték falát. Brennan értelmezése szerint ez arra utal, hogy a szexuális konfliktus -elméletnek megfelelően a hímek és nőstények ivarszerve egymás változásaira reagálva fejlődött ki: a hímeknek hiába nagy a pénisze, a nőstény mégis befolyásolni tudja, melyik hím termékenyítse meg.
Így magyarázható az a is, hogy míg egyes fajoknál minden harmadik párzás erőszakos, az utódok mindössze 3 százaléka származik ezekből, a többi esetben a tojók meg tudják akadályozni ha a párzást nem is, de legalább a megtermékenyítést.
Mivel hasonló eredményekről eddig csak gerinctelen fajoknál számoltak be, Brennan szerint a kutatás úttörő a szexuális konfliktus-elmélet fejlődése szempontjából.
Az állami támogatás tanúsítja, hogy mások is egyetértenek, de még mindig kérdés, hogy a récepárzás-bolond tudósokon kívül származik-e bárki másnak péniszméretek a megtermékenyítéshez fogható haszna a vizsgálatból. Erre ad frappáns választ a National Geographic és a New York Times rendszeres termtud-szerzője, aki szerint az emberi nemi szervek is a szexuális konfliktus-elméletnek megfelelően alakultak ki.
Dán kutatók azt találtákhogy a preeclampsiavagyis terhességi magas vérnyomás is a szexuális konfliktus egyik formájának eredménye lehet.
Szerintük elképzelhető, hogy néha azért lesz magas a terhes nők vérnyomása, mert az apai gének arra hajtják, hogy minél több erőforrást biztosítson a magzatnak, megemelve az egész szervezet vérnyomását, ami végeredményben akár az anya életét is veszélyeztetheti. Ha nem az lenne az apa evolúciós érdeke, hogy minél több erőforrást biztosítson a magzat számára, akár az anya életének kockáztatása árán, érvelnek a kutatók, a preeclampsia már rég eltűnt volna az ember evolúciója során.
A kacsapénisz-kutatás szószólói tehát úgy érvelnek: bármilyen perverznek tűnhet első látásra, a kacsák nemi élete segíthet megérteni az emberi szexualitás fejlődését, sőt, akár a terhesség során fellépő rendellenességek egy részét is. Mivel a preeclampsia akár minden tizedik terhességnél előfordulhat, a szexuális konfliktus-elmélettel kapcsolatos alapkutatások hosszú távon számos később hasznosuló alkalmazott kutatás alapjául szolgálhatnak majd.
