A balett-táncosnak merevedése van
A négy táncosra kalibrált előadás a férfi barátságot, a kitaszítás és befogadás témakörét járja körbe.
Tündérjáték kezdőknek és haladóknak
Kozma Attila jelmezei a három régi barátot nagyon hasonlónak, csuklyában szinte összetéveszthetőnek mutatják. Sötét egységüktől első pillantásra is élesen elüt a piros-fehérbe öltözött Idegen.
Mintha Billy Elliot kimenőt kapott volna a balettintézetből, hogy aztán egy gyanús kis téren belefusson a helyi galeri hangadóiba. Az alaphelyzetben a három barát mozgásában az utcai táncok elemei is megjelennek, míg az Idegen mozgása jóval balettesebb, kifinomultabb.
A dinamikusabb részeket időnként statikusabb, padon ülős, padról egymást taszigálós jelenetek ellenpontozzák, ezekben a táncosok mimikája is nagyobb szerephez jut.
- Ideges merevedési probléma
- Home » Documents » Studies » Hungarian » Czirák Ádám: Bevezető gondolatok a kortárs táncművészet diskurzusairól HU Czirák Ádám: Bevezető gondolatok a kortárs táncművészet diskurzusairól HU Lassú tempóban négy táncos érkezik a bécsi Tanzquartier akusztikus vákuum uralta terébe, amelyben egy szó sem hangzik el.
- Milyen kis pénisz
- Topolánszky Tamás tagozatvezető koreográfus ezúttal Maurice Ravel francia zeneszerző mágikus ritmusú, hipnotikus hatású Bolerójára komponálja új bemutatóját.
- Oktatás a péniszen mi lehet ez
- Tartsd karban az agyad, irány a táncparkett! - Mindset Pszichológia
- A rendezőnevelés és a színészképzés problémája | Nemzeti Színház
A koreográfia különösen figyel a csoportdinamikára, a belső viszonyrendszer változásainak megjelenítésére. A Negyed azonban nem veszi véresen komolyan önmagát, mer humorizálni. Ahogy azt a miskolciaktól megszokhattuk, ezúttal is egy, a nagyközönség számára is jól fogyasztható, ugyanakkor igényes előadás született.
A Sopron Balett színházi nevelési előadását, A csodatevő lányt nézve lassacskán döbbentem rá, hogy ezt a történetet még gyerekkoromban hallottam édesanyámtól, és emlékszem, akkor mennyire megragadta a képzeletemet.
A Wikipédia is kidobja Helen Keller valós történetét, amelyből több színpadi mű és Oscar-díjas film is készült. A történet szemmel láthatóan megfogta azt a hetedikes osztályt is, akik részt vettek a Németh Ervin dramaturg, drámapedagógus által vezetett táncszínházi nevelési előadáson.
A fiatalokat rögtön az elején megszólító rávezető játék a különböző érzékszervek egymást helyettesítő szerepére utalt.
Miben segíthetünk?
A foglalkozásvezető ismertette az alaphelyzetet, majd az egyes szereplők néhány táncmozdulattal bemutatkoztak, a gyerekek pedig a mozdulatok alapján megpróbálták dekódolni a tulajdonságaikat. Ahogy Batrakov általam korábban látott soproni munkájában, a Lángoló szívben, itt is erősen érződik az orosz iskola hatása, klasszikusabb, feszesebb, ugyanakkor érzelmesebb a koreográfia, mint amit például az előbb említett Miskolci Balett előadásaiban láthatunk.
A vak lány szerepét táncoló Rudisch A balett-táncosnak merevedése van a néző figyelmét megragadó és megtartó, a karaktere iránt empátiánkat kiváltó jelenség. Németh Ervinen érződik, hogy nagy gyakorlata van a foglalkozások vezetésében, megtalálja a közös hangot a gyerekekkel, nagyon figyel rájuk.
A foglalkozás is jól van felépítve, jókor szakítja meg az előadás menetét. A fesztivál záró estjén az Ifjú Koreográfusok Fórumának immár tizenhatodik fejezetét láthattuk, ráadásul nem egy, hanem két felvonásban, ezúttal ugyanis két fiatal koreográfus dolgozhatott egy hetet a Közép-Európa Táncszínház és a Táncművészeti A balett-táncosnak merevedése van táncosaival.
Egyrészt az óbecsei születésű koreográfus gyermekkori, Tisza-parti emlékeiből, másrészt szobrászművész nagyapja műterméből. A szoborformába, több alakos kompozíciókba merevedő táncosok azonban itt folyton új szobrokat hoznak létre, ahogy a lassú áramlás benyomását keltve kifordulnak, átcsúsznak egyik alakzatból egy másikba.
Lány (16) feliratos előzetes
A koreográfiában kiemelt szerepet kapnak a kezek Cserepes Gyula szerint ez a szobrok mellett néptáncos korszakát is idézi. A darab második részében viszont a fej és a nyak mozgatása váltja fel a karjátékot. A szétszéledő, majd a záró jelenetre újra összekapaszkodó, egyiküket azonban kivető táncosok — a címre gondolva — a pillanatok múlékonyságát, a folytonos változást idézhetik fel a nézőben.
Egy mozdulatsor repetitív ismétlésével kezdődik. A hangszóróról bejátszott, pattogó hangnemű utasításokra a táncosok egyre robotszerűbben ismételnek, a kötelező mosoly lassan erőlködő vicsorba vált, előbb egyikük adja fel, aztán sorban a többiek is.
A lélekölő, automatizmussá váló, minden örömétől megfosztott táncdrill kritikáját látjuk. Kilépni a mókuskerékből, és szívből táncolni, vagy a tökéletes professzionalitásra törekedve hagyni, hogy meghaljon, ha nem is a táncos, de a tánc iránti szenvedély? A koreográfia erre egy nagyon is szenvedélyes és rendkívül mozgalmas választ ad.
Fotó: Keleti Éva.
